Madocsai ö-ző nyelvjárás

Ippen most gyüttem mög a högyrű. Möggyet szönni vótam, de má csak a fa csücskibű tuttam lé.szönni égy szakajtóra valót vonyigóva, mer az ajját má mögen mögszötte valami idegöny. Asszöm gyüvőre kilesöm, e- kapom, osztán úgy mögabajgatom az illetőt, hogy arrú kódú!

Ulyan jó idő vót máma, hogy egész nap meztéláb vótam, lábbeli nekű égy szál vászony ümögbe. Hajnaba, amikó főkétem, még igön főjhős vót, majnémhogy búrhanyós, de osztán éccő csak hörtelen igön jó idő lött.

Röggelibe amikó oda értem a högyhő, a mély úton körösztű akartam főmönni a szöllőmhő, de velem szömbe óbégatva, nagy főhajtást csináva, gyütt lé.felé valami igön-igön böhő. Úgy níztem, hogy ződómát szönni vót, igön sijetött, néhogy e-késsön a pijarcrú. Ahugyann éggyre közelödött, mögösmertem a hangjárú, de ném mondom mög, hogy ki vót, mer messzirű rokony.
Ehun van é, má csak eh hiándzott, gondótam magamaba. Amikó észre vöttem esztet a belekete eszű normálitlant, égybű fére átam ódavást, átorgyávú a partódahó, né.hogy kárt tögyünk égymásba. De ném ölég, hogy úgy gyütt lé.felé akara zállat, mög mindönki úgy ugrát fére elűle mind a szöcskű, mög még a tetejibe úgy üvékűt, mind aki mögháborodott a zelméjire, de még űneki át főjjebb.
Gorombán kajabáta asztat, hogy: Hőjnye hát! Eríjjé má arrább, mer főtaszíllak! Mingyá végigváglak az ustorra, ha ném pitlikősz arrább! Níjja a zanny…..de hörtelen fébe szakajtotta az óbégatást, mer mögakatt égy nagy kuvacsba a szekere kereke, ű mög égybű léfordút a bakrú, bukfencözve igenyöst az agárcabukrok közé veretött. Igön-igön möghentörgött, még porföjhőt is csinát maga körű. A kocsi szöröncsére ném dűt fő, de a lovak ómástú, mindönöstű e- möntek világnak. Oda möntem hozzája, még lé. is gudzsgótam melléje, hogy közelebbrű mögnízzem űtet, hogy mi lött vele. E-sőbb aszittem möghót, de aztán éccő csak e- kezdött kecmörögni. Ném téj szag áratt belűle. Ulyan csunyán nízött ki amikó főkét a fődrű, hogy csak fészömme mertem oda nízni. Ném igön eshetött neki jól, mer a szömei igön ki vótak dűjjedde, mög a mejjit is igön szoríllotta. Szögény még a piros levet is kibukta. Aszontam nekijje: No mostand helön vagy, mögnízhedd magadat! Máma érdömös lössz mögförönnöd! Ű azon kívű, hogy „há”, ném szót sémmit csak hümmögött. Naggyábú lé.pőlyhőte a mándliját, széjje nízött, kipökte éggy fogát, mögtürűte az orrát a kezefejibe, osztán sántitta e- mönt.

E-möntem osztán én is a dógomra, de út közbe még möglátogattam égy cserösznyefatuskót (három gy- ve), néhogy e-száraggyon. Fő kapattam a högytetőre. Amikó fölértem a szöllőmhő, má kórságossan zihátam. Nyócóra körű löhetött má ekkó, mondanom sé. kő, hogy igön mögehűtem. Ölég a. hozzá, nyűtem fémarék póréhajmát az útmejjékbű, lé. űtem az éggyik szívafa tüvibe éggy nagy kűre, mögnyúztam a hajmákat, osztán behabákótam üket éggy nagy karé kácsazsíros könyérre éggyüt. Övés közbe ahugyan e-nízögettem a szöllő szömöket, hogy hugyan mögnyőtek amiúta utójjára láttam üket, igön ölégödöttnek éröztem magamat. Érdömös vót asztat a sok jó érött ganyét e-terögetnöm tava- őssze-, asszöm az idén is, mög gyüvőre is így töszök. No mi fene, még lé. sé. nye-tem az utósó falatot, amikó észre vöttem, amit má az elejinn is emlögettem a möggyrű, hogy lába ket. Tava- is e. vót, mosmább télleg ölegöm lött! Kőne má ide éggy röndös csősz, aki tuggya is a dógát, ném úgy mind ez az igön böhő, ez a sémmire köllő, ez az ingyönéllő gyüttmönt, aki most is részögönn hentörög valahun lénn az ajjba a gémöskút körű. Hörtelen úgy fő mérgőtem magamat, hogy majném fődhő vágtam az önnivalós tarisznyámat, de közbe mögsajnátam a csirahómát mög a pálinkás butykóst amik benne vótak, mer rágyüttem, hogy űk ném töhetnek sémmirű. Sejtöm ám, hogy ki löhetött a lopó, de ném mondom mög, mer löhet, hogy mégsé. ű vót. Ném aszondom, hogy kitipornám a belit, de azér mögkűddeném éggy szívlapátta úgy röndössen, vagy végigvágnám éggy agárci karóva- , mer igön-igön mögérdömőné. De talánn a. kőne nekijje, hogy éggy hétig kötröcbe lögyön éhomra. Ottan e- nízelődhetne! Ha mög is sajnánám, akkó is csak krumplihajat taszíllanák nekíjje. Még éggy darabig mérgelőttem, de miháncs mögnyugottam, e-végöztem a dógomat, osztán haza gyüttem.

No e. vót máma. Mosmább, hogy möggyüttem a högyrű, öszök valami röndös önnivalót is, mer mámög igön ehös löttem, mög hát, ezönne- dél lössz. Övés utánn asszöm lé. dűllök éggy fél órát ide a szómarakásra, pihenök éggyet, mer utánna még ithonn is ezör a dolog.